| Építészeti technikák |
A napenergia hasznosításának alapfeltételei a következők:
- süssön a Nap
- a napsütés elérje a hasznosító szerkezetet
- a szerkezet legyen alkalmas a sugárzás hasznosítására
- a hasznosító térben és idõben legyen képes a hőáram irányítására.
Az elsõ meteorológiai valószínűség, a második tereptani adottság, a
harmadik és negyedik gépészeti, építészeti és elektronikai kérdés.
Hagyományos építészeti technikák
Alapjában véve passzív
napenergia-hasznosító minden olyan épület, amelyet környezeti adottságai
vagy építészeti kialakítása következtében nem zártak el mesterségesen
ettől a lehetőségtől. Őseink életmódja lényegesen közelebb állt a
természethez, ennek megfelelően épületeiknél is érvényesültek a több
évszázados tapasztalatok. Az ősember ha tehette inkább nem költözött be
északra nyíló barlangba, a hagyományos parasztházaknál optimális volt a
tájolás, a napenergia hasznosítását és a nyári hővédelmet az akkori
technikai színvonalon oldotta meg a tornác. A nagyvárosi építési mód
azonban a napsugárzást a természetes világítás lehetőségére korlátozta,
és szinte lehetetlenné vált a napsugárzás energiájának hasznosítása.
(Kivételt talán csak a modern felhőkarcolók jelentenek, melyek
üvegfelületei kötelezővé teszik a napenergiával való számolást.)
Energetikai szempontból a családi házak divatos típusai sem mondhatók
optimálisnak, mert a hasznos térfogatukhoz mérten óriási az
energiafogyasztásuk ha nem biztosítják minden eszközzel hővédelmük
fokozását, és a természetes energiák használatát.
A passzív napenergia-hasznosítás elsődleges feladata épülettemperálási célú napenergia biztosítása az energiahiányos időszakokban. Hátránya, hogy éppen ebben az időszakban a sugárzás intenzitása igen csekély. A passzív napenergia-hasznosítás ezért főként az átmeneti időszakokban működik, amikor a külső hõmérséklet miatt az épületen már (még) hőveszteség keletkezik, de a napsugárzás még (már) jelentős, igy a passzív hasznosító eredményesen kiegészítheti az önmagában is helyesen méretezett, teljes értékű fűtőberendezést.
Aktív építészeti technikák
A közvetlen sugárhasznosító épület.
Kívánalmai: zavartalan napsugárzás, kiváló hőszigetelés, jó
időbeni hőtároló képesség és megfelelő arányú és tájolású üvegezett
felületek. A jellegzetes kísérleti épület dél felől nagy
üvegfelületekkel rendelkezik, melyeket estére hőszigetelő táblákkal
fednek, az üvegezésen keresztül a fény vastag, nagy hőtároló képességű
padlóra és falakra esik, melyek külső felületei szintén hőszigeteltek,
így hosszú időn át képesek tárolni az elnyelt hőt.
A hasznosító tömegfallal rendelkező épületek.
Ezeknél a nagyméretű üvegezés mögé közvetlenül helyezik a
vastag, nagy hőtároló képességű falat, amely tárolja a ráeső fény
energiáját, és vagy tervezett késleltetéssel, vagy csappantyúkkal és
légáteresztő nyílásokkal segítve jut a hő a fűtendő helyiségbe.
A hasznosító üvegház.
A már kész épületek esetében a legegyszerűbben
megvalósítható napenergia-hasznosító. Ennek több előnye is van, bár
energetikailag nem túl jó hatásfokkal működik. Az előnyök közé
tartozik, hogy nyáron is könnyen szabályozható, esős időben, és télen,
szeles időben járulékos térként csökkenti az épület hőveszteségét és az
átmeneti évszakokban plusz lakóteret jelent. Itt is fontos, hogy a
hőnyereség érdekében érdemes a ház déli oldalát bővíteni vele, nyáron
meg kell oldani az árnyékolását, télen szükség esetén a kellő
hőszigetelését, és itt is meg kell jegyezni, hogy az európai éghajlati
viszonyok között csak mint a teljes értékű fűtés egy lehetséges
kiegészítőjeként lehet számba venni.
A fent felsorolt alaptípusokat, és keverékeiket nagy számban
próbálták ki az egész világon, Mexikó sivatagától a svéd hideg klímáig.
Kellően alapos tervezéssel és a tapasztalatok alkalmazásával a magyar
éghajlati viszonyok között is lehet eredményeket elérni ezekkel a
módszerekkel.
|
|
|
|