Aktív magas hőmérsékletű technológiák

          Az ezeket alkalmazó berendezések már erőmű méretűek, több száz kilowattnyi napenergiát gyűjtenek össze. Közös jellemzőjük, hogy mivel főként a Nap közvetlen sugárzását hasznosítják, ezért leginkább a zavartalan napsütésű, páramentes területeken, pl. sivatagok peremén, magas hegységekben célszerű a telepítésük. Jellegzetes szerkezeti elemük a napsugárzást egy pontba, többnyire egy torony csúcsába koncentráló tükörrendszer, aminek segítségével a fókuszpontban vízből gőzt állítanak elő, ezzel pedig turbinát és generátort hajtanak. A tükrök természetesen központi automata vezérlés segítségével képesek a Nap mozgásának követésére, így a tükörrendszer fókuszpontja mindig a torony megfelelő pontja.

        A szélturbina és a napkollektor házasításából jött létre a "napkémény", aminél az elnyelő felület egy magas toronyszerű hengerpalást, amibe egy axiálventilátort építenek. A tükörrendszer a napsugárzással a torony teljes felületét melegíti, így a toronyban lévő levegő magas hőmérsékletre forrósodik. A kémény belsejében beindul egy nagyon erős függőleges áramlás, ami a turbinát már képes meghajtani. Hasonló erőművek prototípusai működnek már Kaliforniában, Kuwaitban, Spanyolországban, Indiában.

        Tulajdonképpen ezek azok az erőművek, amelyek leginkább ellentmondásosak. Ugyanis nagyon nagy területeket foglalnak el a napsugárzást koncentráló tükrök, így csak ott jöhetnek szóba, ahol nem zavarják meg a növényzet és az ember életterét. Ideális helyük a nagy sivatagokban lenne, ott viszont éppen nem túl nagy az energiaigény, a termelt energia elszállítása viszont túl költségessé teszi ezt a megoldást. Nem kizárt azonban, hogy az energiaszállítás és tárolás gazdaságos módszereinek kifejlesztése után komoly fejlõdésnek indulhatnak.

 
vissza: Tartalom
Kis-Pap László / 1995
tovább:  Aktív alacsony hőmérsékletű technikák