| Aktív alacsony hőmérsékletű módszerek |
A napenergia-hasznosító berendezések fő rendeltetése az elektromágneses sugarak elnyelésével hő előállítása, annak elszállítása, bizonyos időn keresztül történő tárolása, majd a kívánt helyen annak leadása. A rendszer összeállításához szükséges alkatrészek kis méretek esetén megegyeznek a szokásos fűtő és vízmelegítő berendezések alkatrészeivel, kivétel ez alól a napkollektor és a tároló. Az aktív hasznosítás alapvető jellegzetessége a közvetítő közeg használata, melyek a kollektorban veszik át a hőt. Az el nem szállított hőt az elnyelő a környezetének leadja, ez ellen megfelelő hõszigeteléssel lehet védekezni.
A legegyszerűbb aktív hőhasznosító az
elnyelő felület kiképzésével kialakított folyadék tároló, az ú.n.
tárolókollektor. Ez a szerkezet magas külső hõmérséklet és zavartalan
napsütés mellett működik kielégítően. Sokféle szerkezeti megoldása
létezik, a legegyszerűbb az álványra szerelt és feketére festett hordó
zuhanyrózsával kiegészítve, valamint a különböző módszerekkel sík
felületen elhelyezett műanyag, gumi vagy fémcsövek, csőregiszterek. A
fejlett tárolókollektorok fajlagos térfogata viszonylag nagy, egy
négyzetméterében kb. 20 liter vízet tárol, amit zavartalan napsütés
esetén másfél-két óra alatt 40-50 °C fölé tud melegíteni. Megfelelő
ütemű melegvízfogyasztásnál egy négyzetméter kollektorból 80-100 liter
meleg víz nyerhetõ. A kollektor hőtároló képessége viszont nem jó,
ezért gyorsan lehűl.
A gravitációs keringtetésű berendezések jellemzője, hogy az üvegezett, hőszigetelt elnyelő fölött helyezkedik el a tároló, amelyen keresztül az átkeringést a kollektor meleg és a visszatérõ vezeték hideg hőhordozója közötti sűrűség-különbség biztosítja. Az áramlás beindításához víz hőhordozó esetén már fél méter szintkülönbség elég. Egy napi melegvízszükséglet kielégítéséhez (3-4 főre) 150-200 literes tároló és 3-6 m2 elnyelő felület szükséges. Bár a szintkülönbség-igény kicsi, mégis nehéz lehet megfelelő helyet találni a berendezésnek. Ugyanis a tárolót nem mindig lehet a padlásfödémen elhelyezni, és a kollektor is könnyen árnyékba kerülhet.
Megoldást a szivattyús, ill. levegős
rendszereknél a ventillátoros keringtetés jelent, aminél a kollektor az
optimális pontba (pl.tetősíkba), a tároló pedig a fogyasztási helyekhez
legközelebbi helyre, jobb híján akár a pincébe is kerülhet. Így viszont
a járulékos berendezések - keringtető szivattyú, ventillátor, vezérlő
automatika elemei - jelentenek plusz költséget.
További biztonsági berendezések szükségesek, ha a vízzel töltött napenergia-hasznosítót nem kívánjuk ( vagy nem szabad ) a hálózat néha meglehetősen magas nyomásának kitenni, illetve egész évben használható, fagybiztos rendszert kívánunk kialakítani. Ezekben az esetekben kétkörös rendszert kell kialakítani, benne hőcserélők, biztonsági berendezések és további vezérlések. Hőhordozóként nagy hőkapacitású olajat választva, további biztonsági elemek is szükségessé válhatnak, szakszerű tervezés és gondos beszerzések esetén ezek költségei egyre nagyobb biztonsággal fognak megtérülni.
|
|
|
|