| A napkollektor |
Ez az a berendezés, ami a napsugárzás energiáját elnyeli, átalakkítja hőenergiává, majd valamilyen hőhordozó közegnek átadja. (Nem keverendő össze a napcellával, ami egyenáramot szolgáltat. )
Három alaptípusa a síkkollektor, az abszorberfelület és a koncentráló elnyelő.
A síkkollektor fő részei az elnyelő lemez, a
hőszigetelt doboz és a szintén hőszigető üveg, vagy műanyagfedés. Az
elnyelő 
feladata a minél több sugárzás
átalakítása hővé - miközben ebből keveset sugároz vissza - és az
elnyelt hő elszállítása a hőhordozó folyadékig. Ezeknek a
kívánalmaknak a különleges, ú.n. szelektív bevonattal ellátott
könnyűfém elnyelők felelnek meg a legnagyobb hatásfokkal, színük
jellegzetesen lilásfekete. Az elnyelőfelületnek többnyire szerves része
a folyadék áramlási útját meghatározó csatorna, mely lehet kígyóvonal
elrendezésû, regiszteres és spirális.
A kollektordoboz teszi lehetővé az alkatrészek szilárd összeépítését,
védi a hátoldali hőszigetelést, biztosítja az elnyelő és a fedés
közötti légrést, valamint megbízhatóan és vízhatlanul rögzíti a
kollektort fedő üveglemezt.
Az üvegfedés fő feladata az előoldali hőveszteség csökkentése, miközben
csak minimális mennyiségű napenergiát tart vissza. Anyaga többnyire
edzett biztonsági üveg, de terjednek a különbözõ műanyagok is. Ezek
korszerű típusai viszont még elég drágák.
A levegő-hőhordozóval működő kollektor csak az elnyelő tábla
kialakításában különbözik a folyadékostól, hőtechnikai tulajdonságai
miatt teljesítménye és hatásfoka csak kb. fele a folyadékosnak.
Épületfűtésre viszont főként az amerikai kontinensen előszeretettel
használják, mivel a benne felmelegített levegő közvetlenül bevezethető
a fűtendő térbe, nincs fagyásveszély sem pedig tömítetlenségi hiba.
A fedés nélküli abszorberelnyelők, melyek többnyire műanyagból készülnek, a zavartalan napsütés időszakában nyújtanak kellő teljesítményt. A hőszigetelés mellőzése a hőterhelés csökkentése miatt szükséges, így viszont nagy a hőveszteségük, ezért főleg uszodák vizének fűtésére, vagy hőszivattyúk elpárologtatójaként használják.
A koncentráló ernyővel ellátott
kollektorokat egyszerűbb esetekben síklapokból, vagy gömbtükörbõl
állítják elő, a nagy koncentráló képességű elnyelőket viszont parabola
ill. paraboloid tükörrel készítik. A fókuszpontban elhelyezett elnyelő
mérete jóval kisebb mint a síkkolektoré, hőmérséklete viszont sokkal
magasabb. Nagy méretekben ezért vákuum-szigetelésű elnyelőt
alkalmaznak. Fontos tulajdonsága, hogy csak a direkt sugárzást lehet
vele koncentrálni, ezért csak a páramentes, tiszta idõszakokban vagy
helyeken használható kellő teljesítménnyel. A Nap pályájának követése
első ránézésre bonyolult és költséges berendezéseket igényel, de
születtek már egyszerűsítő és nagyon frappáns módszerek is ( lásd a
napkollektor elhelyezésével foglalkozó fejezetet ). A nagy
naperőművekben azonban a precíz megoldásokat érdemes használni.
A fentiek, valamint a hazai éghajlati és technológiai viszonyok figyelembe vételével nem véletlen, hogy hazánkban inkább a síkkollektorokat és néhány esetben az abszorberelnyelőket alkalmazzák, és a szolártechnikával foglalkozó cégek kínálatában is főleg ezek a berendezések szerepelnek. A piac résztvevőiről később.
|
|
|
|