| A szélenergia |
A szél a levegő áramlása a magas nyomású területek felől az alacsonyabb nyomású helyek felé. A nyomáskülönbséget a légtömegek különböző mértékű felmelegedése hozza létre, ami a Nap sugarainak helyenként különböző beesési szöge, illetve a földfelszín különbözõ hősugárzási tulajdonságai okoznak.
Az áramló levegő energiájának használata a vitorlás hajókkal kezdődött az ókori Níluson, napjainkban azonban ez a fajta közlekedési eszköz a nyugati világban már csak sportcélokat szolgál. A kevésbé rohanó földrészeken azonban igen komoly szerepet játszik a kis távolságú áruszállításban.
A szél munkára fogása a szárazföldön a XII. század végétől
kezdődött szélmalmok építésével. Jóllehet ilyen szerkezeteket
Perzsiában és Peking környékén már a VII. században ismertek, Európában
teljesen újszerű konstrukciók fejlődtek ki. A perzsa kerekek függőleges
tengelyűek voltak, és közvetlenül forgatták a felső malomkövet, az
európaiak viszont vízszintes tengelyűek, - teljes felületüket
meghajthatta a szél - így tehát néhány áttételt kellett beiktatni. A
szélmalmok az évszázadok során egyre bonyolultabb és kifinomultabb
szerkezetek lettek. A XIX. századra már teljesen kiforrott, önműködően
szélirányba álló, erős vihar esetére biztonsági szerkezetekkel ellátott
gépezetek voltak, amelyek legnagyobb példányai akár 30 kW
teljesítményre is képesek voltak. A század közepén számuk
Nagy-Britanniában elérte a 10000-et, a Németalföldön pedig a 8000-et, a
gőzgépek megjelenésével azonban jelentőségüket rohamosan elvesztették.
Egyedül az amerikai telepesek használták tömegesen. A XX. század
harmincas éveiben az észak-amerikai mezőgazdaságban már több millió
jellegzetes alakú szélturbina működött, melyek főleg mechanikai energia
forrásai voltak, így vízszivattyúkat és öntözőberendezéseket hajtottak.
Később dinamóval egybeépítve már áramtermelésre is alkalmasak lettek. 
Az elektromos áram termelésének igényével így újra előtérbe került a szélkerekek építése. A szélerőgépek rotorjaira igen szélsőséges terhelések hathatnak a lágy szellőtől a viharos orkánig. Attól függõen, hogy milyen üzemviszonyok között kell működniük, a formák, méretek és működési elvek széles skálája alakult ki a néhány kilowattos kis kerekektõl az 1 MW teljesítményűig. A legfejlettebb szélerőműveket franciák, szovjetek, németek, dánok építik, de az utóbbi években Észak-Amerika és a brit szigetek nyugati partvidékein erősen elterjedtek az úgynevezett szélfarmok. Ezek több száz, egymással összeköttetésben lévő, közös vezérlés alatt összehangolt és közös hálózatra termelő szélkerekek, melyek a szinte állandóan az óceán felöl a szárazföld felé áramló légtömeg energiáját használják fel. Együttes teljesítményük elég lehet egy kisebb város energiaellátására is. Csak a rengeteg fehér színû forgó szélkerék látványával kell megbarátkozni...
A szélenergia hazai hasznosításával kapcsolatos kísérletek egy amerikai rendszerű szélkerékkel kezdődtek. Bár az ország területén a szélirány nagyon változó, és többnyire az alacsony szélsebességek jellemzőek, kétéves üzemeltetési tapasztalatok bizonyították, hogy a szélmotorok vízkiemelésre a megfelelő puffertároló létesítésével gazdaságosan alkalmazhatók. Hazai gyártásban jelenleg vízhúzó, szennyvíz-levegőztető és áramtermelő szélmotorok találhatók, többnyire kisebb teljesítményekkel, helyi igények kielégítésére.
A hazai szélenergia-felhasználás újdonsága, hogy immár két
szélerõmû is áramot termel ! Az egyik az inotai hõerõmû melletti
dombtetőn, a másik Kulcs község mellett. Az elsõ 250 kW-os a második
600 kW-os.
|
|
|
|